Ízületi ultrahang

Az ízületek a csontokat összekötő lágyrész struktúrák. A csontokról az ultrahang visszaverődik, ezért csak a felületük ítélhető meg. Az ízületek lágyrész szerkezetén viszont az utrahang áthatol, így belsejük könnyen vizsgálható.

Az ízületek rendeltetésüktől függően eltérő anatómiai felépítésűek, ezért pl. a váll- és a térdízület vizsgálatakor más és más kérdésekre kell választ adjunk.

A vállízületben a leggyakrabban megbetegedett struktúra az ún. rotátorköpeny. Ez az izomcsoport felelős a felkarcsont fejének a ki- és beforgatásáért. Ezért érthető, ha ez az izomcsoport sérül vagy elhasználódik, akkor a vállízület mozgástartománya jelentősen beszűkül. Ultrahanggal megítélhető az izomcsoport vastagsága, az egyes struktúrák szakadásának helye, kiterjedése, folyadékgyülem jelenléte, illetve az inak állapota.

A másik speciális felépítésű, gyakran vizsgált ízület, a térdízület. A térd vizsgálatára legtöbbször sérülés vagy ortopédiai kórképek esetén kerül sor. A vezető tünetek a fájdalom és a mozgáskorlátozottság. Leggyakrabban az ízületi tokban felszaporodott folyadékgyülemmel találkozunk. A combcsont és a sípcsont felszíni egyenetlenségeit kiegyenlítő, porcos struktúráknak (meniszkuszok) csupán felszíni részletei ítélhetők meg, itt elhasználódás vagy sérülés jelei kerülhetnek látótérbe. Az ízületet alkotó szalagok és inak érintettsége folyadék felszaporodás vagy szerkezetbeli változás formájában jelentkezik. A térd hátsó részén, az ízülettel kapcsolatban lévő, folyadéktartalmú, fájdalommal járó, ún. Baker-ciszta gyakori ultrahang lelet. Ugyanitt, az egymás mellett futó erek vizsgálata szintén szükséges, ugyanis a panaszok hátterében ér eredetű problémák is meghúzódhatnak (lásd Végtagi ér ultrahang részt).

A bokaízület vizsgálatára elsősorban trauma esetén kerülhet sor, amikor az itt futó ínszalagok szenvednek sérülést. Ilyenkor folyadékgyülem vagy a rostok szakadása ábrázolódhat az érintett területen. Az ultrahang mellett fontos a röntgen vizsgálat végzése is törés kizárására.