Pajzsmirigy és nyaki lágyrész ultrahang

A nyaki szervek felületes elhelyezkedésüknek köszönhetően ultrahanggal kiválóan vizsgálhatók.

A pajzsmirigy esetében a lebenyek nagysága pontosan megítélhető. Hosszú ideje fennálló gyulladásos folyamat következtében nagyságuk csökkenhet, diffúzan jelentkező golyva (struma) esetében jelentős megnagyobbodása is jelentkezhet, mely lefelé terjedve a mellkas felső részét is érintheti. A pajzsmirigy eltérései lehetnek diffúzak, vagyis az egész állományt érintők, illetve körülírtak. A diffúz eltérések elsősorban gyulladásos folyamatokban vagy diffúz strumában láthatók, ilyenkor a mirigyállomány inhomogén szerkezetűvé válik, a gyulladást a fokozott érhálózat megjelenése jelzi. A körülírt elváltozások (göbök) változatos megjelenésűek, mutathatnak tömör, folyadéktartalmú vagy meszes szerkezetet, melyeket az ultrahang biztonsággal el tud különíteni egymástól. Az elváltozások mérete a tér mindhárom irányában lemérhető, melyek változásai a kontroll vizsgálatok során nyomon követhetők. A pajzsmirigy kóros folyamatainak vizsgálatakor az egyik legfontosabb kérdés, hogy jóindulatú vagy rosszindulatú elváltozásról van-e szó. Ennek megválaszolására az ultrahang vizsgálat önmagában kevés, viszont ultrahang vezérelten a göbökből szövettani minta nyerhető.

A nyaki lágyrész ultrahanggal vizsgálható egyéb struktúrái: a nyaki nyirokcsomók, a nyálmirigyek és a nyaki erek (lásd ott).

A nyaki nyirokcsomók csoportokban helyezkednek el és nagyságuk normálisan nem haladja meg a 10 mm-t. A beteget elsősorban a nyirokcsomók megnagyobbodása viszi orvoshoz, mely felületesen elhelyezkedő elváltozások esetén, tapintható csomóként jelentkezik. A nagyobb nyirokcsomók lehetnek gyulladásos, daganatos vagy vérképző szervi betegség részjelenségei. Itt is a legfontosabb kérdés annak megválaszolása, hogy a nyirokcsomó megnagyobbodás hátterében jó- vagy rosszindulatú folyamat áll-e. Ultrahanggal a nyirokcsomók alakja, nagysága, kontúrja, szerkezete és érhálózata meghatározható, melyek árulkodnak az érintett nyirokcsomót létrehozó folyamat természetéről.

A nyálmirigyek közül ultrahanggal az álkapocs alatti mirigy és a fültőmirigy vizsgálható. A nyálmirigyek egyik leggyakoribb betegsége a nyálkövesség, mely görcsös fájdalommal és duzzanattal jár. A kő elzárja a nyálmirigy vezetéket, az elzáródás mögött pedig - az elfolyási akadály miatt - tágulat jön létre. Mind a kő, mind a tágulat ultrahanggal jól vizsgálható. Másik gyakori kórkép a mirigy gyulladásos, duzzanattal járó folyamata, mely általában vírusos fertőzés következménye. Jó- és rosszindulatú daganatok egyaránt előfordulnak, melyek ultrahanggal észrevehetők, azonban az elkülönítéshez további vizsgálatok szükségesek.

A VIZSGÁLAT ELŐTT, HA VAN, A NYAKLÁNC ELTÁVOLÍTÁSA SZÜKSÉGES!